Kalandozások a Fekete-tengeren innen és túl

2016\03\02

UWCD Birthday

Na jó gondoltam, hogy azért erről is beszámolok, mert hát elég vicces egy este volt. Nálunk a szülinapozást mindig éjfélkor kezdjük, mert hát az a nap kezdete. Nekem a szülinapom pont vasárnapra esett, ami persze szuper jó kivétel ha pont az egész hétvégén stresszes vagy mert szombaton és vasárnap is előadsz a suli előtt, ráadásul ez az első alkalom , hogy ilyet csinálhatsz.

Tehát az egész hétvégén senki sehova legalábbis 1-2óránál hosszabb időre semmiképp sem.. Tehát én úgy voltam a szülinapommal, hogy az biztos, hogy én sehova sem tudok menni és így kb az egész el van rontva (hozzá teszem, hogy mehettem volna síelni és sí futni is..) na de utána lévő hét pont hosszú hétvége, szóval majd akkor kiélvezem az utó-szülinap varázsát.

Szombat este az előadás után a barátaimmal teáztam és beszélgettünk. Én nem is néztem az időt, de már 11 körül járhatott és gondoltam én elmegyek aludni. Persze a barátaim nem akartak engedni, de semmi furcsát nem vettem észre. Amint próbáltam lemászni az ablakból egyszer csak megjelent egy csapat napszemüveges maszkos emberke időm sem volt reagálni, mert bebugyoláltak egy takaróba és felkaptak akár egy zsák krumplit.. Nem is értettem mi történik, csak azt éreztem, hogy lépcsőn le és fel megyünk majd ki a hidegbe pár percre, persze ekkor rögtön elkezdtem sikoltozni, hogy bele ne dobjatok a hóba.. Aztán egyszer csak ledobtak valami puhára, amint végre levették a takarót rájöttem, hogy a szobámban vagyok és körülbelül 20 ember tömörült be a kicsike szobánkba. A szobatársam csillagszórót gyújtott a tortámon, aztán mondák, hogy kívánják és amint kimondtam, hogy megvolt az arcomba nyomták.. Majd egyszerre mindenki elkezdte kántálni, hogy: SHOWER! SHOWER! Persze az egyik srác felkapott és a fürdőszobába vitt ahol megnyitották rám a vizet, még ellenállni sem volt időm. Aztán csurom vizesen és tortásan mindenki megölelgetett és még egy nagy group hug is volt befejezésképp.

Valahogy sohasem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen messze a családomtól fogom ünnepelni a szülinapomat, de ebből is azt vontam le, hogy tulajdonképpen nem a családom nélkül ünnepeltem csak egy másikkal a UWCD családdal, aminek most már fél éve tagja vagyok.

2016\02\05

Sok sok hóval

 

Hát most jöttem csak rá, hogy megint nem sikerült betartanom azt, hogy havonta egyszer posztolok, de hát sajnos én ilyen vagyok… szval bocsi

Na, de hát mi is történt velem?

3 csodás hetet tölthettem otthon a családommal és a barátaimmal plusz a finom házi koszttal, amit ez úton is köszönök mindenkinek <3   Hidd el én csak most éreztem meg igazán milyen szép a főváros és hogy hiányzott ez az őrült pezsgés :D hihetetlen, hogy ez mennyire „városi gyerek”-esen hangzik, de komolyan élveztem minden pillanatot.

 

Észre se vettem, hogy pár nap és megint repülök vissza, ami azért volt vicces mert Varsóban találkoztam a lengyel lánnyal és a szerb sráccal (az előbbivel pedig együtt online check-in-t együtt csináltuk) szval persze egymás mellett ültünk és végigdumáltuk a 4 órás utat :D Hát persze amint megérkeztünk muszáj volt aludni 24 óra utazás után.. Persze mi voltunk az első diákok a suliban, ami azt jelentette h egyedül cipeltem fel a 21kg-os nagybőröndöt meg a 12kg egyéb cuccot a harmadikra… na de aztán egyszerre csak ebéd körül már 100 emberre nőtt a diákok száma a kampuszon szval minden sikongatásoktól volt hangos és a cafeterian úgy kellett szlalomozni, hogy jól megölelgesd azt, akit szeretnél. J 

Hát igen már 3 hete suliba járunk és sok minden nem változott csak az, hogy hirtelen megduplázódott a CAS-im száma szval azt sem tudom hogy ez így hogy lesz majd kivitelezhető.. Mostani CAS: Volleyball, Cooking, Fitness( aminek én vagyok az egyik szervezője :D), Football, Kindergarten, Snowsports (downhill, sífutás)

UUUUUU viszont képzeljétek el, hogy most volt az Eastern Europian Cultural Evening, ami annyit jelent, hogy bemutatunk népviseletben vagy legalábbis valami olyasmiben táncokat, dalokat, storykat, videókat igazából bármit ami jellemzi az országodat.

Na hát én és a fentebb említett lengyel koreografáltunk egy lengyel-magyar táncot, ami szerintem elég jól sikerült..

„Polak, Wegier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki, oba zuchy, oba zwawi, niech im pan bóg blogoslawi!”

 

J Persze előtte gyakorolnunk is kellett, szval egyik este, amikor jöttünk a gym-ből a gyakorlás befejezése után, összefutottunk a sport felügyelő tanárral és az egyik internnel, akik épp sífutni készültek és végül minket is hívtak, szval aznap este 4esben róttuk a köröket a nagy focipályán a gyönyörű csillagfényes estében. Tudom, hogy ez így műanyagnak hangzik, de tényleg varázslatos volt… bár soha nem voltam még olyan fáradt itt mint aznap este egy óra sífutás és előtte egy óra tánc.. :D

Na de maga a Cultural Evening is nagyon jó volt legalábbis mi biztosan élveztünk, bár utána jó pár ember napokig kötéssel a lábán járkált olyan jól sikerül a csárdás :D 

 

2015\12\18

Elrepült

Na jó hát már azt sem tudom, hogy hol hagytam abba a mesélést olyan gyorsan telt mostanság az idő. Főleg most, hogy itt ülök megint a reptéren Bécsben és várom, hogy elérkezzen a beszállás ideje és 4 hónap után újból hazamenjek.

Tudom, hogy két hónapja nem írtam ennek egyrészt az az oka, hogy volt ez a bizonyos project week, aztán újból tanulás egyre több és december első hetében pedig vizsgák MINDENBŐL….. Na, de ezt is túléltük.

A project week elképesztően érdekes volt egy kis városkában voltunk, ahol meglátogattuk a polgármestert, a helyi ovit, egy iskolát, egy művészeti sulit. Érdekes élmény volt, mert attól még, hogy a városban( a téli síelők miatt) van Marriott meg egy csomó más egyéb fancy hotel nagy a munkanélküliség és ráadásul az ottani iskolákban, hát elég ha csak annyit mondok jobb ha meleg kabátod van… Tulajdonképpen furcsa volt betekinteni egy ilyen városka életébe, mivel Dilijanben a UWC, mi eléggé ”átalakítottuk” a várost.

A vizsgahét:

Hát én nagyon szeretem a gyönyörű sports hallunkat, de azon a héten átváltozott 100 embert befogadó „kínzóhelységgé ”=írásbeli vizsgahelyszín. Összességében nem volt annyira vészes csak a szituáció volt nagyon új mindenkinek… De aztán csütörtökön, az utolsó előtti vizsganapon gyönyörű 20cm-s hóra ébredtünk fel és csak szakadt szinte egész nap, szóval a vizsga után nyilvánvalóan a hóban töltöttük a napot. Hihetetlen volt, amikor az indiai barátnőm fél órán át sikítozott, hogy: SNOOOOOWWW!!!(ő még soha nem látott élőben havat)

A vizsgahét egyéb szépségei, amikor te és a horvát haverod magyarázzátok a spanyol ragozást az indiai lánynak a vizsga előestéjén, de magyaráztam már én is matekot az olasz srácnak.

Amikor végre vége lett ennek a vizsgaőrületnek pénteken minden firsty kiment a pubba és együtt táncoltunk és énekeltünk… Aztán közben még készültünk a flashmobra is a másodéveseknek, ami szerintem elképesztően király lett. :D

 

De amire nagyon büszke vagyok, hogy november közepén elkezdtünk egy edzésprogramot 2 másik barátnőmmel, ami igazából minden nap 40 perc vegyes gyakorlatos edzésterv és hát sikerült befejeznünk az egészet most hétfőn. Szóval következő szemeszterben is mindenképp így szeretném folytatni, mert ez a vizsgahét alatt is hatalmas motiváció volt.

 

Utolsó hét:

El sem hiszem úgy elrepült ez a négy hónap.. Ebben a két napban annyit ölelgettük egymást mindenkivel, hogy az elképesztő el sem merem képzelni, mi lesz itt év végén.. Biztos, hogy szem nem marad szárazon. Szerintem ilyenkor, amikor mindenki hazamegy, jössz rá igazán milyen erős kötelék van az itteni emberek között. Ez egy teljesen más világ nem is tudom, hogyan lehet ezt elmagyarázni.

 

Legyen szép napotok és gondoljatok rám, mert még 12 órát kell várnom itt és 28 órája nem aludtam csak kb 1,5 órát a repülőn :D szóval szurkoljatok J legyen szépséges remélhetőleg napsütésesebb napotok, mint ami itt most van…

U.i: Boldog Karácsonyt mindenkinek! :* https://www.youtube.com/watch?v=z1rYmzQ8C9Q

 

 

 

2015\10\19

Ősz van

Igazából el sem hiszem, hogy eltelt majdnem két hónap azóta, hogy idejöttem, megírtam az első postomat. Mondanom sem kell sok minden történt azóta és van mit mesélnem bőven. A fontos dolog azonban az, hogy tegnap este kiírták a UWC ösztöndíjakat 2016-2018ra, szóval ne habozz ha jelentkezni szeretnél, mert mindenképpen megéri legalább megpróbálni is J. http://www.uwc.hu/palyazas

U.I.: Időben kezd el, mert ez tényleg nem öt perc, ha jól szeretnéd csinálni. (Például én sem kezdtem el időben, de a határidő előtti nap nem is feküdtem le aludni… xP)

Na, akkor elmesélek pár rövid storyt mi történik errefelé mostanság.

Funny trip to Vanadzor:

Az egész egy ötlettel kezdődött pár héttel ezelőtt az egyik hétvégén. Két barátnőmmel (egy olasz és egy orosz) elhatároztuk, hogy mivel jövőre úgy sem lesz se időnk se energiánk így csinálunk egy kis kirándulást az egyik közeli kisvárosba. Tehát azon a bizonyos szombaton ebéd után beültünk a taxiba és odakocsikáztunk. A táj elképesztően változatos és gyönyörű volt. Az utak hát, hogy is mondjam több volt a kátyú, mint maga az út, de szolid 30 perc alatt oda is értünk. Körbesétáltuk a várost, kipróbáltuk a csónakázást a helyi kis mesterséges tavon. Ezután a helyi étteremben vacsoráztunk pizzát, persze szegény olasz barátnőnk nem volt teljesen elégedett.. :D (az étterem olcsóbb volt, mint a KFC…) Elég késő volt már ekkor és időben vissza akartunk menni, hogy hátha még beugorhatunk a barátainkhoz a Pub-ba, de persze az élet közbeavatkozott. Hát a probléma az volt, hogy egyikőnk sem tudja használni az örmény sim kártyáját és ezért megkértük a pincért hívjon nekünk egy taxit.. Ő készségesen meg is tette, de akit hívott az történetesen a bátyja volt egy Ladával… én már akkor gondoltam, hogy ezekre a hegyes-völgyes rossz utakra nem biztos, hogy ez a legjobb választás, de hát ez volt ott, hát beültünk és mentünk is maximum 50km/h-val… A problémák már 10percen belül jelentkeztek, mert valami állandóan túl hevült a motorban vagy ilyesmi szóval meg kellett állni legalább 5-ször.. Ez eleinte még okés, amíg a kivilágított városban vagy, de aztán már nem vicces, amikor az egyik oldalt egy meredek sziklafal van alattad és nincs se közvilágítás se szalagkorlát csak a legdurvább kanyarokban… Tehát néhányszor csak álltunk a sötétben ő meg bütykölt valamit a motoron, persze az egyre nehezebben indult újra, de nem is ez volt a legfurább… Meg kellett állnunk tankolni az út közben. Hát én még életemben nem tankoltam ilyen hosszú ideig minimum 10 percig vártunk a hidegben, ja igen… nem szabad tankolás közben a kocsiban ülni, mert nem is tudom felrobbanhat?! Ezután laza 1 óra 10-15 perc alatt megérkeztünk a suli utcájába, ahol ki is szálltunk, hogy az utolsó pár száz métert gyalog tegyük meg, mert ez után tényleg szükségem volt egy kis agyszellőztető sétára. Nem hiszem, hogy kell mondanom, hogy ez után a kirándulás után szerettem volna megcsókolni a sulink utcáját, hogy végre egészben megérkeztünk. Igazából az egészen csak nevetni tudtunk végig, mert tudod így lehet csak az ilyet felfogni. :D

Suli:

Hát igen még a suliról sem nagyon beszéltem.. A tantárgyaim először is: Filozófia HL, Dráma HL, Biológia HL, Angol L&L SL, Matek SL, Spanyol kezdőknek.. Igazából mindent nagyon szeretek, de a kedvencem a dráma. A filozófia egyelőre még nehézkes, de hát az a saját anyanyelveden sem egyszerű nem hogy angolul… A biológia csak azért nehéz, mert nagyon sok szakszót kell tanulnod, de egészen szerethető még így is. A többi pedig semmi különös. Az év elejétől mostanáig volt Örmény óránk is, ami nekem például elég nehezen ment, de nagy buli volt mindig, amikor örmény dalt próbáltunk énekelni vagy a táncokat megtanulni.. Nem mondom, hogy nagyon sok a tanulnivaló, de az biztos, hogy nekem napi 2 óra minimum, mivel van, amit szótárazni is kell, meg ugye néha plusz gyakorlások is néha szükségesek spanyolból és matekból. Na, de azért nem olyan nagyon vészes. Nekem perpillanat nincs túl sok CAS-em, mert egyszerűen volt néhány, ami pont egy időbe esik, szóval egyelőre csak röplabda, főzés és hétvégén, meg amikor időm engedi lejárok úszni az uszodába. Nekem a student job-om könyvtárasság, ami nagyon klassz, mert hétvégén van és nekem és egy másik diáknak kell ott lennünk két órát, addig persze tanulhatunk vagy ilyesmi és segítünk a többieknek, ha tudunk, nyomtatással és a rendszerben való kereséssel kapcsolatban, nekünk kell bezárni a könyvtárat a nap végén. Ez persze motivál, hogy tanuljak, ha már ott vagyok, plusz a hely atmoszférája nagyon motivál (húha ez nagyon nyálasan hangzott, de tényleg így érzem).

Most: Sok minden történt, persze még de most csak ennyiről írnék és a legjobb, hogy ezen a héten project week van, ami nekünk csak 3 nap lesz, de ez így azt jelenti, hogy így maradt pár napunk pihenni, szóval most kint ülök a csodás teraszon az egyik barátnőmmel, csodálhatom a gyönyörű őszi erdőt, miközben zenét hallgatunk a napsütésben. Ilyenkor aztán tényleg megpihenhet az ember. Sok ilyen csodás napot kívánok mindenkinek! :) https://www.youtube.com/watch?v=1lyu1KKwC74&index=3&list=PL633BED8890B76B76

2015\08\26

Barev from Dilijan

Hát itt vagyok, igazából gondolom az a legegyszerűbb ha az elejéről elmesélem az utazásomat a mai napig. :)

Utazás

Hát szombaton indult késő délután a gép Budapestről. Már épp átjutottam a vámon csak a táskámat vártam, amikor kiderült, hogy van benne egy bicska... Gondolhatjátok az egész táskát ki kellett pakolni (én persze azt se tudtam hogy hogyan került oda vagy hogy egyáltalán van benne...) De mint kiderült pont akkora, hogy nálam maradhat.. :D Ezután csak felszálltam a gépre aztán már ott is voltunk Bécsben. Bécsben 2 órám volt a papír szerint, de gyakorlatilag vagy 3 órám lett, mert minden nagyon gyorsan ment... Tehát egy kis pihi a bécsi reptéren, aztán felszállás a gépre, ahol egy nagyon kedves idős osztrák házaspár mellett ültem. A kaja jó volt, amit kaptunk és egy picit aludtam is, de ez maximum 2 órát jelent. Leszálltam a gépről, a csomagom is megvolt és megtaláltam a kis csapatot a UWC-s zászlócskával. Ekkor az itteni idő szerint hajnali 3:35 volt. Gondolhatjátok, hogy éreztem magam és mennyire akartam angolul beszélgetni... 5 elsőéves várt akkor már egy ideje és az utolsó is megérkezett szóval az értünk jövő kisbuszra felszállás után én rögtön bealudtam. 2órát utaztunk a suliig, de amikor megérkeztünk tényleg semmi másra nem vágytam csak egy ágyra ahol végre picit pihenhetek. Amikor leszálltunk a kisbuszról ott volt egy csomó másodéves (hála az égnek az enyém is) tehát szerencsére kézbe vette a dolgokat és rögtön a szobámhoz mentünk. A szobatársam egy nagyon, nagyon cuki kazah lány (szintén másodéves). Na ez a félig első napom szörnyű volt, mert nagyon kialvatlanul, mint egy zombi mentem, ahova kellett. De túléltem :D

 

Ez a pár nap

A suli nagyon,nagyon szép és szerintem minden program, játék is nagyon hasznos. A toon parentem nagyon jó fej és most már a tantárgyaimat is kiválasztottam. Nem tudom, itt mindenki nagyon közvetlen és kedves, szóval ha gondod van kérned kell és ott a segítség. :) Nem állítom, hogy nem fárasztó, de eddig tényleg nagyon élvezem. Jaaa és az angolról meg annyit, hogy az enyém mikor idejöttem tényleg nem volt sajnos túl jó, de itt a csapból is az folyik, szóval egy részt muszáj is beszélned másrészt meg nagyon szuper, hogy az ember egész hamar átlendül ezen a problémán( nyilván úgy értem, hogy bátrabb leszel napról napra még ha nem is mindig helyes amit mondasz). :)

 

2015\08\13

Post a tengerben

Csak most ébredtem rá, hogy milyen sok idő eltelt az utolsó postom óta. Nem így terveztem, de gondolom ismeritek azt amikor valamibe újra és újra belefogtok és nem épp az sül ki belőle amit közkézre akartok bocsátani. Na velem is ez volt.. :D Most, hogy majdnem elrepült az egész nyár jöttem rá, hogy nagyon is kár, hogy még sem dokumentáltam azóta az utolsó post óta… Never mind! Majd legközelebb :)

De ezután eszembe jutott, hogy valamikor még nyár elején írtam egy kezdetleges postot a mobilom egyik eldugott jegyzetébe, szóval ha már megvan, ide másolom cenzúrázatlanul:)

 

 

Reblog

Oké most, hogy vége lett az osztálytábornak és közel egy hónapja semmit sem írtam úgy döntöttem a fontos dolgokat így utólag megörökítem. Jó tudom gáz, hogy ilyen érzelgősre veszem a figurát, de az osztálytábor vége az én kalandom végét jelenti ezzel az osztállyal és hát 7 év nagyon sok idő. Furcsa érzés, mert kb velük nőttem fel vagy is még nem éppen, de már majdnem.. :) Szóval csak annyit erről, hogy nagyon-nagyon fogtok hiányozni, mert én soha nem fogom elfelejteni a sok hülyeséget amit együtt csináltunk. Az 5.es krétaháborúk, a boldogkőváraljai strike, a szekszárdi 3km a McDonald's ig, a zánkai osztálytábor és még sorolhatnám. Talán a legkedvesebb emlékem még is az idén (akkor még nem tudtam,hogy veletek ez az utolsó év) keletkezett. Szuperül éreztem magam annak a bizonyos Youtubé tagjaként. Jó volt veletek forgatni a kampányvideót (itt tekinthetitek meg: https://www.youtube.com/watch?v=ZVh3VJZyaXU ) és aztán együtt véghez vinni az összes tervünket és egy szuper diáknapot megszervezni. :) Naaa csak annyit még, hogy szörnyen fogtok hiányozni, nem felejtek el semmit sem amit együtt éltünk át. Köszönöm a kirakót, amin mint 11.B mi vagyunk rajta, ezentúl jön velem mindenhova. :D

 

Na hát ennyi volt a telefonomban. :) Mára csak ennyi jutott legközelebb postolok az előkészületekről, az izgalomról vagy bármi másról is ami eszembe jut. :)

Élvezzétek a nyarat és én ezt hallgattam az írogatás közben: https://www.youtube.com/watch?v=tlYcUqEPN58

 

Olvassátok szorgalmasan a többieket is (blogok 2015-2017):

Réka-Szingapúr 

http://www.rekaszingapurban.blogspot.hu/

Kyra-Kína

https://eastboundride.wordpress.com/

2015\05\30

Hát akkor kezdjünk bele...

Valamikor már elég rég csakúgy szörfölgettem az interneten amikor rábukkantam egy blogra amin először találkoztam a UWC-vel. Ezután nem sokkal ellátogattam Anyukámmal UWC budapesti nyílt napjára és hát én tényleg ajánlom ezt minden jövőbeli pályázónak, mert én nagyon élveztem. Ekkor még nem voltam elég idős a pályázáshoz szóval csak a következő évben vetődött fel bennem hogy mi lenne ha?! végül decemberben megírtam a pályázati anyagot és Anyunak hála minden postán feladandó melléklet időben el lett küldve. Jaaaaj kis kitérő, én azt gondolom a legjobb ha időben elkezded összerakni a gondolataidat, mert ez nem egy egy délutános munka az tuti.

Ezután várakozás és várakozás amikor egyszer csak bepottyant egy e-mail, hogy szeretettel várnak az interjúra. Huuu hát, hogy őszinte legyek én szuperül éreztem magamat ott és úgy érzem magamról is elég sokat tanultam a válogatási folyamat alatt. Szóval tényleg érdemes belevágni már csak ezért is :) Amikor kijöttem az interjúról boldog voltam, de picit szomorú, mivel a nem túl jó angolom miatt nem gondoltam, hogy bármi esélyem lehet az utolsó fordulóra. Aztán újabb várakozás és megjött az újabb e-mail meg sem mertem nézni... Aztán benne volt az, amire vártam Örömmel várunk Csillebércre :D szuper jól éreztem magam addig a tizenöt percig amíg rá nem ébredtem, hogy ott aztán tuti mindenki zseni, szuper kedves lesz és hát lehet, hogy nem is fogok illeni közéjük. El is érkezett hamar az a bizonyos hétvége és be kell valljam, hogy a kezdeti félelmeim ellenére nagyon hamar feloldódtam. A tábor nagyon, nagyon jó volt és köszönet ezért a sok szervezőnek és a koordinátornak. A legfontosabb viszont, hogy szuperjóvolt veletek srácok és ezt soha sem fogom elfelejteni. Amikor mentem haza felé végiggondoltam, hogy ki lenne az, aki megnyerheti az ösztöndíjat és úgy éreztem nem fair, hogy itt volt 16 szuper ember akik egytől egyig megérdemelnék és még sem kaphat mindenki. Ezután egy hosszú nap várakozással telt. Végül elmesélném, hogy értesültem a hírről. Aznap is edzésem volt tehát inkább elmentem minthogy otthon idegeskedjek. Útközben észrevettem, hogy valaki kiírta a facebook csoportunkba, hogy neki már megjött az eredmény. Én ekkor úgy voltam vele, hogy ha meg is érkezett az e-mail akkor sem változik a tartalma, ha végigcsinálom az edzést és csak utána nézem meg.

Najó ilyet soha senki ne csináljon, mert ez volt életem leghosszabb aikido edzése xD köszönet az edzéstáraimnak, hogy kibírták. Ezután amint vége lett kimentünk de nem mertem megnézni végül Dóri megnyitotta az e-mailt és hát nem mondott először semmit. Én erre: nem sikerült ugye? Dóri: ezt nézd :D és ott volt tényleg ott volt az e-mail a jelölésemről. Mondanom sem kell aznap este milyen iramba futottam a busztól hazáig miközben anyának sikongattam a telefonba. :D Aznap este legalább 100szor néztem meg hogy biztos ott van-e még az e-mail vagy nem jön-e másik arról, hogy mégsem. Persze nem jött. :) Hála az égnek.

Mi lesz velem a következő két évben? Hát 2015-2017közőtt a UWC Dilijan tanulója leszek és ha minden jól megy akkor a második év végén IB érettségit teszek. Örményországban jelenleg két magyar diák tanul. Az iskola tavaly nyitotta meg kapuit és hát mondanom sem kell a képek alapján bámulatos. :D Még mindig alig hiszem el :)

Ha bármiféle kérdésetek van a UWC-vel kapcsolatban keressétek fel a http://www.uwc.hu/hu/index.html -t és olvassátok szorgalmasan a volt, illetve jelenleg kint lévő diákok blogjait. De ha szeretnétek engem is lehet kérdezni ha tudok én is szívesen válaszolok :) Szépnapooot ;)

süti beállítások módosítása