Valamikor már elég rég csakúgy szörfölgettem az interneten amikor rábukkantam egy blogra amin először találkoztam a UWC-vel. Ezután nem sokkal ellátogattam Anyukámmal UWC budapesti nyílt napjára és hát én tényleg ajánlom ezt minden jövőbeli pályázónak, mert én nagyon élveztem. Ekkor még nem voltam elég idős a pályázáshoz szóval csak a következő évben vetődött fel bennem hogy mi lenne ha?! végül decemberben megírtam a pályázati anyagot és Anyunak hála minden postán feladandó melléklet időben el lett küldve. Jaaaaj kis kitérő, én azt gondolom a legjobb ha időben elkezded összerakni a gondolataidat, mert ez nem egy egy délutános munka az tuti.

Ezután várakozás és várakozás amikor egyszer csak bepottyant egy e-mail, hogy szeretettel várnak az interjúra. Huuu hát, hogy őszinte legyek én szuperül éreztem magamat ott és úgy érzem magamról is elég sokat tanultam a válogatási folyamat alatt. Szóval tényleg érdemes belevágni már csak ezért is :) Amikor kijöttem az interjúról boldog voltam, de picit szomorú, mivel a nem túl jó angolom miatt nem gondoltam, hogy bármi esélyem lehet az utolsó fordulóra. Aztán újabb várakozás és megjött az újabb e-mail meg sem mertem nézni... Aztán benne volt az, amire vártam Örömmel várunk Csillebércre :D szuper jól éreztem magam addig a tizenöt percig amíg rá nem ébredtem, hogy ott aztán tuti mindenki zseni, szuper kedves lesz és hát lehet, hogy nem is fogok illeni közéjük. El is érkezett hamar az a bizonyos hétvége és be kell valljam, hogy a kezdeti félelmeim ellenére nagyon hamar feloldódtam. A tábor nagyon, nagyon jó volt és köszönet ezért a sok szervezőnek és a koordinátornak. A legfontosabb viszont, hogy szuperjóvolt veletek srácok és ezt soha sem fogom elfelejteni. Amikor mentem haza felé végiggondoltam, hogy ki lenne az, aki megnyerheti az ösztöndíjat és úgy éreztem nem fair, hogy itt volt 16 szuper ember akik egytől egyig megérdemelnék és még sem kaphat mindenki. Ezután egy hosszú nap várakozással telt. Végül elmesélném, hogy értesültem a hírről. Aznap is edzésem volt tehát inkább elmentem minthogy otthon idegeskedjek. Útközben észrevettem, hogy valaki kiírta a facebook csoportunkba, hogy neki már megjött az eredmény. Én ekkor úgy voltam vele, hogy ha meg is érkezett az e-mail akkor sem változik a tartalma, ha végigcsinálom az edzést és csak utána nézem meg.

Najó ilyet soha senki ne csináljon, mert ez volt életem leghosszabb aikido edzése xD köszönet az edzéstáraimnak, hogy kibírták. Ezután amint vége lett kimentünk de nem mertem megnézni végül Dóri megnyitotta az e-mailt és hát nem mondott először semmit. Én erre: nem sikerült ugye? Dóri: ezt nézd :D és ott volt tényleg ott volt az e-mail a jelölésemről. Mondanom sem kell aznap este milyen iramba futottam a busztól hazáig miközben anyának sikongattam a telefonba. :D Aznap este legalább 100szor néztem meg hogy biztos ott van-e még az e-mail vagy nem jön-e másik arról, hogy mégsem. Persze nem jött. :) Hála az égnek.

Mi lesz velem a következő két évben? Hát 2015-2017közőtt a UWC Dilijan tanulója leszek és ha minden jól megy akkor a második év végén IB érettségit teszek. Örményországban jelenleg két magyar diák tanul. Az iskola tavaly nyitotta meg kapuit és hát mondanom sem kell a képek alapján bámulatos. :D Még mindig alig hiszem el :)

Ha bármiféle kérdésetek van a UWC-vel kapcsolatban keressétek fel a http://www.uwc.hu/hu/index.html -t és olvassátok szorgalmasan a volt, illetve jelenleg kint lévő diákok blogjait. De ha szeretnétek engem is lehet kérdezni ha tudok én is szívesen válaszolok :) Szépnapooot ;)